Alagsori folyosó

Végre befejeztem a mai napomat. Vége lett az utolsó óráimnak is, utána a barátaimmal felmentünk a klubhelyiségbe. Egy kicsit leültünk beszélgetni, majd úgy döntöttem, elmegyek fordulok egyet az iskolában még mielőtt elmegyek kajálni. Átöltöztem egyszerű, laza ruhába, majd pálcámat eltettem és már ott sem voltam. Nem volt kedvem csak egy helyben üldögélni, de amilyen szerencsésre sikeredett a mai napom, nem hiszem, hogy túlzottan ajánlatos lenne bárhová is elmennem.
Az egyik festményen keresztül gyorsan lejutok az alagsorba. Az igazság az, hogy éppen nem ide akartam jönni, de most már mindegy. Még a végén eltévedek. Nem szeretem az alagsort ,túl sok ott a mardekáros, akik engem nem nagyon szeretnek. Sőt, a hugrásokat általában nem. Kicsit félénken indulok el, minden zajra felfigyelve. A pálcám a kezemben, és csak úgy lépek ki mindenhova, hogy körülnézek. Tényleg nagyon parázok ezektől, eléggé sokat bántottak már. Még mindig van egy-két kék és lila folt rajtam. Szerencsére már majdnem a folyosó végére érkezem, amikor hirtelen meglátom Sirius Black-et.
Te jó isten! Körülbelül tavaly óta nem láttam. Kidobtam, mert nem túlzottan tetszett az a stílus, amit ő művel. Az igazság az, hogy fülig szerelmes voltam belé, de nem tudok így senkit sem szeretni annyira. Nekem kell a nyugi és tőle ezt nem kaptam meg. Nem mondom azt, hogy nem jön már be, mert igenis bejön. Nagyon jóképű.
A nagy elgondolkodásom közepette, észre sem veszem, hogy a Mardekár klubhelyiség után mekkora sártócsa van "közzétéve", gondolom ezeknek a személyeknek. Nem is bánnám, ha egy kettő jól felnyalná, viszont én... én meg amilyen szerencsés vagyok, telibe kaptam. Szerencsére nem vágódom el benne, csak az egyik lábamon a térdemig tiszta sár lesz a nadrágom. Basszus! Sikerült megint leégetnem magamat Sirius előtt. Ennek mindig nagyon tudok örülni.
-Nemár. Ilyen nincs...
Fintorgok egyet, közben átugrom a maradék tócsát, nagy sikerre, hiszen nem estem bele. Nem haragudhatok senkire ez végett, nem is teszem meg. Közelebb lépek Siriushoz, majd felnézek rá és a tekintetéből leveszem, amit gondol.
-Igen, még mindig ilyen ügyetlen vagyok, mint anno.
Vonom meg a vállamat. Jelenleg egy olyan varázsige sem jut eszembe, amivel ezt rendbe tudnám hozni. A gáz az, hogy idegességembe minden ilyesmit elfelejtek, ezért nem is vagyok jó párbajban és ezért nem is jelentkeztem szakkörre. Kérdő pillantással nézek az előttem álló Siriusra továbbra is, majd ismét megszólalok.
-Nem tudsz véletlenül valamit, amivel ezt el tudom tüntetni innen? Nem akarok így emberek közé menni.
Az igazság az, hogy nem tudom, hogy haragszik e rám. Tényleg nem találkoztunk már ősidők óta, vagyis majdnem fél éve, de akkor is... azt hiszem, itt lesz az ideje ezt éppen kitapasztalni. Remélem nem dobott ki valami süllyesztőbe. Nem akarok vele túlságosan rosszba lenni azért.

Ruha -- Tökéletes lett.