Roxmorsti hétvége. Már épp időszerű volt. A hetedév halálos...an unalmas. Annyira, hogy a bájital készleteimet majdnem teljes mértékben feléltem. Ahogy átlépem a bolt küszöbét az eladó azonnal előkerül, és már kérdezi is, hogy miben segíthet. A kezébe nyomok egy igencsak terjedelmes listát, amivel nem két perc alatt fog végezni. Én addig lekötöm magamat, a kirakott áruk között szemlélődök. A csalánfű fonnyadt, a szárított mandragórát pedig nem morzsolták elég apró darabokra. Elfintorodom, és a következő polchoz lépek. Nem igazán várom, hogy vége legyen az iskolának, de egy jó dolog legalább lesz benne: nem kell megelégednem ezzel a remek kínálattal, hanem az Abszol út bármelyik jól felszerelt eladójánál vásárolhatok majd. A következő szekrényhez lépek, és fájdalmasan nyilall belém a tudat, hogy lassan a bolt teljes árukészletét végigböngésztem. Türelmetlenül az órámra tekintek, és megállapítom, hogy Lucius késik. Ha nem érkezik meg hamarosan, jöhet utánam egészen a klubhelyiségig. Odakinn hideg van, nem fogok addig fagyoskodni a bolt előtt, ameddig jégcsapok nem lógnak majd az orromból.
-Kész is van, aranyom! -Szól felém az eladónő. Pufók, de a maga nemében egyedülálló, mert a látványos zsírpárnák alatt egy kifejezetten magas test rejtőzik. Én odalépek, és ellenőrzöm az összeválogatott alapanyagokat.
-A csótánypáncélt kihagyta... -Vetem oda cseppet sem kedves hangsúllyal. Nem érzem magamat rosszul a hangnemtől. Az asszonyság úgyis sárvérű. Örüljön, hogy a pénzét odaadom. Sárvérű... Megrázom a fejemet és visszakormányzom elmémet a jelenbe. Az ajtóra tekintek és türelmetlenül csettintek kettőt.
Hétf. Márc. 03, 2014 11:02 pm by Vendég
