Mardekár klubhelyiség

Admin Hozzászólások száma : 95

A helyiséget egy falba rejtett kőajtó védi. A Mardekár klubhelyisége hosszú, alacsony mennyezetű terem. Durva kőfalait láncon lógó, kerek, zöld lámpák világítják meg. A míves kandallópárkány alatt lobog a tűz, fényében faragott székek és üldögélő mardekárosok körvonalai rajzolódnak ki.

Mardekár Hozzászólások száma : 10

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Ma is mit mindig, egy zárolt részlegből való sötét varázslatos könyvet bújok. Ez már ebben a hónapban a második. Mire mindent megjegyzek ami érdekel... addigra legalább két hét eltelik. Lábam a mellettem lévő fotelon, én pedig a kényelmes kanapén üldögélek. Már besötétedett majdnem, szürkület van, úgyhogy nemsokára megérik egy séta a holdfényben. Valakit ma is halálra kell rémisztenem úgy mint a múltkor. Az nagyon poénos volt.
Nem tudom mi a meglepőbb... az hogy jelenleg Piton nem tartózkodik itt és nem rinyál Lilyről vagy az, hogy ennyire üres a Mardekár kh-ja. Pedig ilyen hat óra tájt nem igazán szokott ennyire lehangoltság és üresség lenni. Végszóra nyílik az ajtó, felpillantok, hát persze hogy egy kis elsős aki láthatóan kinézett magának. Meg sem várom, hogy közelebb jöjjön, kinézek a könyvem mögül és...
-Tűnés.
Határozottság, magabiztosság és minden egyéb, amit csak el lehet képzelni a hangom mellé. Nincs kedvem hülyeségeket hallgatni. Szóval mikor meggyőződtem róla, hogy igenis lelépett akkor szétnézek és visszabújok a könyvem mögé. Éppen valami érdekes halálbiztos mérgekről olvasok, amiből csak egy csepp és úgy nyírhatsz ki valakit, hogy meg sem sejtik hogy te voltál. Ez nagyon bejön. Bájitaltanom egyszer tuti elkészítem. Majd a tanár biztos kiakad rám, vagy a másik lehetőség hogy milyen kreatív vagyok. Úgyis bír, hiszen benne vagyok a klubjában is. Néha már kicsit sok belőle, de mit csináljak? Legalább van valaki, akit bírok. Főleg, hogy olyan tantárgyat tanít, amit megint csak szeretek.
Aztán megint nyílik az ajtó. Nem tudom, már kezd olyan érzésem lenni, hogy megint egy elsős. Sóhajtok, majd felnézek és ekkor meglátom, hogy tévedtem. Elmosolyodom. Jé, őt is lehet látni? A könyvet rögtön leteszem az asztalra. Neki fix, hogy nem mondom azt, hogy tűnés, főleg hogy tutira azonnal szétátkozná a fejem. Bolond.
-Szia Tony. Végre valami normális ember! Az előtt küldtem el egy kis elsőst. Itt akarta nekem rontani a levegőt.
Fintorgok. Tonyval tényleg nagyon jóban lettem az évek során, főleg, hogy mindkettőnk célja körülbelül ugyan az. Szóval megtaláltuk gyorsan a közös hangot. Ennyi. Kíváncsi pillantásom szegezem rá. Az egy dolog, amit őszintén sajnálok, hogy ő is és a barátaim nagy része is lelép idén a suliból. Szívás.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 43

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Egy újabb unalmas nap, egy újabb rémesen pocsék SVk óra. Bár annyi pozitívum volt benne hogy a griffendélesekkel voltunk és ronggyá szivattuk őket, persze megvan az ára, büntibe is vágtak azonnal. Ch, mit nekem büntetés, akkor is megérte, azt mondom.... Lassan sétálok lefelé a Mardekár klubhelyiség felé, a mi kis birodalmunkba, és nagyon remélem senki nem lesz a káhában, mert ha igen, én kiverem onnan. Nagy csörtetéssel vonulok lefelé a lépcsőn, még az utamból is térjenek ki ha kedves az életük. Iskolai viseletben vagyok, még a fekete köpenyem is rajtam van, mivel elég hidegek már a napok, és mert persze jól áll. Ahogy lefelé csörtetek, félrelökök pár kissebbet, akik nem figyelted és galád módon belém jöttek.
- Mi van, ti nem láttok a szemetektől? Dísznek hordjátok csak azokat a lukakat a fejetekben, idióta banda? - süvöltöm le a fejüket, és durván szétlökve őket megyek tovább. Ch, és még kedves is voltam, de majd máskor megtanulják hogy tiszteljék az öregebbet és persze az egyik alfahímet a mardekárban, mert csúnyán megjárják. Nevelési szándékaim pedig igen erőteljesek ha arról van szó, hogy ki kell csikarni a minket megillető tiszteletet. Az ugye fontos... Odaérek a portré elé, és kibököm az éppen aktuális jelszót hogy ez a nyomorhozó festmény beeresszen, és belépek. Körülpillantok, de nem látok mást csak Reget. Nohát, a jó öreg Reg, micsoda kellemes meglepetés... Odaslattyogok, látom leteszi a könyvet, és rám figyel. Megmelengeti keblemet.
- Szeva' Reg, ezer éve nem láttalak. Ejnye micsoda dolgokat nem művel ez a fránya bünti. Mi újság? Jah, elsősök ne is mondd, tököm tele velük, szemtelen tetű kis banda...az előbb is belém jöttek, és még elnézést se kértek... - méltatlankodom de ennyivel le is zárom, mert végül is kaptak ők ezért, és még fognak is. Remek az arcmemóriám, de holnapra már a nevüket is tudni fogom. Ledobom magam Reg mellé, és hátradőlök.
- De hosszú volt ez a nyomorult nap...

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 10

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Na hát igen. Ezek az elsősök. Borzasztóak. Főleg a mostaniak. Akkor el tudom képzelni, mi lesz a következő generáció és az utána lévő. Annyira egy elveszett kis ártatlan dögök, hogy már rájuk sem tudok nézni. Mellesleg el nem tudom képzelni így, most, hogy nekem valaha is gyerekem legyen. Nincs türelmem hozzá szerintem vagy nem tudom. Még nem próbáltam. Nem is akarom. Legalább még öt évet kérek .Már ha megélem egyáltalán. Ki tudja, ebben a háborús időben...
Aztán ugye elküldtem egy elsőst, majd a következő tíz percben már egy ismerős lép be az ajtón. Tony. Még jó hogy nem átkoztam el vagy valami hasonló mert tutira felhúztam volna. Ismerem már annyira. Na meg mit is várok. Hisz ez egy kh. Ide bárki bejöhet. De még jó mert csönd van. Leteszem a könyvet, levágódik mellém, majd én oldalra fordulok és bólintok egyet.
-Ezért kell őket gyorsan lekoptatni.
Apró mosolyt ejtek el, majd elmerengek a kérdésen amit feltesz nekem. Hogy miújság? Fogalmam sincs. Nem nagyon történt velem semmi, nyugis gyerek vagyok általában ezt tudni lehet rólam. Vagy csak nem túl mesélő.
-Semmi. Elvagyok itt mindenfelé. Kicsit néha már unalmas, de ez van. Akkor jönnek az érdekes átkozzunk meg valakit ötletek.
Körülbelül minden másnak valaki áldozattá válik, ha nem nálam akkor valaki más mardekárosnál aki a mi bandákba tartozik. Nem olyan igazi banda, csak az a virtuális. Itt is azért megvannak a rangok és a szabályok, például az elsősöket a legtöbben lenézik meg hasonlók. Mint minden iskolában. A végzősök az ászok, a hatodikosok meg akik bandázhatnak velük a többiek annyira nem számítanak.
-Hát nekem annyira nem szerencsére. Majd holnap. Most már pihenés van. Veled mizu? Történt valami mostanában amiről nem tudok?
Érdeklődöm. Vannak dolgok, amikről csak utólag értesülök, de általában nagyokat nevetek rajta. Vannak itt is azért érdekes fejlemények, akár a mardekáron kívül akár belül. Valaki mindig csinál valami jót. Vagy tanár vagy diák. Vagy párbaj vagy valami átkozás aminek a vége mindig valami röhejes cucc lesz. Én az a típus vagyok aki végignéz egy párbajt és röhög rajtunk, minthogy félbeszakítaná. Honnét már! Nem vagyok ünneprontó.
- Úgy elvagyok maradva mindennel...
Itt leginkább arra gondolok, hogy már vagy egy hónapja itt dekkolok és még semmi normálisat nem csináltam. Végignyálaztam egy pár könyvet, és annyi. Pedig lassan kellene kezdeni valami normálisat is magammal. De hogy mit, hát fogalmam sincs.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 43

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Elterülök a kanapén, és onnan bámulok körbe a klubhelyiségben, nem valami forgalmas, és még csak a többiek sincsenek sehol, micsoda szivatás ez emberek...Feltolom a lábaimat az asztalra, és zsebemből előhúzok egy teli doboz cigit. Az egyik hatodéves ajándéka, aki azt kérte hogy ne átkozzam halálra a randevúja előtt, és megalkudtunk. Néha lehet velem, néha csak még jobban feldühít. Ne is álmodjanak arról hogy engem kiismerjenek, mert nem fog menni se most se másmikor. Egyedi és utánozhatatlan vagyok.
- Ahogy mondod, de legalábbis rendesen a helyükre átkozni. Hihetetlenül pimaszak...És ugyan ki tartaná őket rendben ha nem mi? Célunk az ifjúság nevelése is nem? Tököm tudja mi a dolga egy prefinek...De valami ilyesmi tuti van - kommentálom Reg megszólalását és közben előhúzok egy szál cigit, természetesen egyik kedves pajtásom is megkínálom, bandán belül nem szokatlan ez, és hogy kik tartoznak ide? Kevesen. Megforgatom az ujjaim között a szálat, majd a számba veszem, és a pálcám hegyével meggyújtom, miért ne? Jól mennek az átkok és bűbájok, az elmélet meg nem érdekel, látszik is a jegyeimen...De kit érdekel?
- Ugyan, azok mindig jönnek... Nálam napi program, vagy minden másnapi, attól függően mennyire vagyok hulla fáradt. Nem szeretek unatkozni, de ez nyilván nem meglepő. Hétvégén Roxmortsos hétvége van, és sztem tuti leugrunk, te is jössz nem? Partyzunk is egyet - vigyorodom el, mert nálunk a party az alkohol és vér keverékét jelenti, valaki megkínzunk, megerőszakolunk, elszórakozunk vele, legyen az mugli vagy sárvérű, ki nem állhatom ezeket az embereket. Annyira azt hiszik magukról hogy van helyük a mi társadalmunkban pedig nincs...Kifújom a füstöt lassan, és megcsillan a fény az egyik koponyamintás gyűrűmön. Szeretem, mert mutatós darab, de semmivel sem több.
- Hosszú, nagyon is. Dupla SVK a griffendélesekkel, plusz egy három órás büntető munka a tanárral, fasza volt nagyon, most végeztem...És már mindjárt hét óra, vagy a pokolba is, hány óra van? - morgok elégedetlenül, nem az én hibám hogy minden griffes egy balf*sz és nem tudnak mit kezdeni az erejükkel. Féltékenyek lettek, mert nekem bezzeg egyből sikerült a feladat és megvádoltak fekete mágia használattal, mire persze le is átkoztam őket...
- Jah, amúgy történt pár minden, de nem lényeges dolgok. Rod és Bella majdnem a halálba átkoztak egy másodikost, Luce hőszerelmes, én meg unatkozom, de pár jó éjszakám azért nekem is akadt. Na meg megy a balhé azokkal a szánalmas nyomorékokkal... - utalok itt Potterék bandájára, mert hát háború nélkül nem élet az élet. És nekünk már dolgunk is lesz jövőre, szóval a vizsgákat tavaly is rendesen meg kellett csinálni, idén meg ragyogniuk kell... Pfej...tanulás... grrr..
- Ne is mondd, nekem is tanulnom kell, Felsőbb Utasítás... - utalok rá hogy ezt a nagyúr akarja hogy mindenből jók legyünk, de persze a szüleinken keresztül tudatta csak.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 10

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Na nem mintha akkora nagy gáz lenne, hogy sehol egy lélek, de néha tényleg kicsit zavaró. Főleg, amikor keresel valakit és tudod, hogy mindig itt lebzsel, de akkor sehol! Na meg néha jó a társaság, ami azt illeti. Végigfigyelem Tony mozdulatait, látom őt tényleg nem érdeklik a szabályok. De azért röhögnék, ha egyszer beindulna valami elvarázsolt füstjelző a helységben, ami... lehet hogy nem is nevetséges lenne, hanem inkább gáz.
-A prefik tuti nem átkozzák szét a népet. Szerintem meg ja, ez alap dolog, hogy a felsőbb évesek meg tudják mutatni mi itt a rend. Mert ha nem így lenne, elfajulna minden és nem tudnám meg rendesen, mi az a mardekár. Képzeld már el, milyen lenne az, ha pár év múlva elb*zisodna ez a hely.
Fintorog egyet, majd elveszem a cigit. Néha megjön rá az ihlet, de azért nem vagyok az a függő típus, aki minden tíz percben rágyújtana meg aki már reszkető kézzel megy ki... meg hasonlók. Csak úgy megvagyok vele.
-Roxmorts? Szerintem nincs más programom, úgyhogy igen. Már ki kellene szabadulnom ebből a koszfészekből. Kezd bezártsági fóbiám lenni.
Hát igen, ilyen vagyon én. Paranoiás és fucsa. Pedig nem vagyok ám bent egész nap a fény nélküli helyen... á, csak minden másnap merészkedem mi. Általában megvagyok kaja nélkül is egy ideig - ezért vagyok olyan sovány - , jól bírom. Sivatagba tuti el tudnék lenni egyedül. Amúgy meg ha kell, akkor csak áthúzok a konyhába és csórok valami kaját. Ennyi. Meg van oldva.
-Aú, én próbálom azért menteni magam az ilyen büntik elől. De ha kell akkor kell. Tudod hogy van ez. Ha nem tetszik nekik a pofid, és idősebbek, akkor tutira bevesznek büntire ha kell, ha nem. Ennyi. Amúgy dunsztom sincs, mennyi az idő, szerintem is körülbelül hét múlt.
Vállat vonok. Nekem is meg van egyes dolgokról a véleményem, de nem mindig mutatom ki őket. Nem vagyok az a közlékeny alkat, ha kérdeznek és ha már régóta beszélünk vagy éppen régóta ismerem őket, akkor megjön a szavam. Amúgy... esélytelen. Egy ismeretlennek sose mondok el semmit magamról. Aki meg meg akar ismerni, az várhat rám ha nagyon akarja.
-Ó igen, ezekről hallottam. Mármint az átkozásról nem, de a többi ment. Potterék? Ők mindig valamit kavarnak. Alig várom, hogy az első meccsen leverjük őket.
Igen, kviddicsezem. Nehéz elhinni, de egész jó vagyok. Méghozzá Potter nagy riválisa, egy fogó.
-Nos, igen. A felsőbb utasítás... olyan nekem is jött már párszor, de a rivallókat utálom, úgyhogy inkább magamtól értem fel ésszel. Tudod, nem mindig jó kihúzni egy halálfaló apucinál a dolgokat.
Nos igen. Apám halálfaló, és elég sokszor vannak neki dühkitörései. Amiknél nem túl jó ott lenni, mivel elég gáz. Főleg ha telibe kapsz egy két átkocskát. Nála nem számít ki az illető, ha felhúzzák, akkor ugrik de akkor nagyon. Beleszívok a cigibe amit az imént már meggyújtottam, majd hátradőlök és kifújom a füstöt kellemesen.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 43

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Kényelembe helyezem magam és pislogok párat, de sokadik ránézésre is üresnek tűnik a klubhelyiség. Kár hogy Luce és Rod nincsenek itt, meg persze a gyönyörű és tündéri Bella. Erős ironia persze, hiszen az a nő igazi boszorkány, társadalmunk egyik fénypontja, és annak a mázlista Lestrange-nek a menyasszonya. Micsoda mázli hogy nekem nincs ilyesfajta szerelmesen, jegyesem. Minden lányt ágyba vihetek, aki megtetszik és meg is áll, bár nem állítom hogy Rod nem hűtlenkedett valaha is...
- Jó, hát szét nem átkozzák, de nevelik a kicsiket, és elvileg nekünk is ez lenne a feladatunk, tudod, példát mutatni, meg minden más hülyeség. Hát mi példát mutatunk a Mardekár követőinek. Rendet kell tenni eközött a csőcselék között, nem tűrjük meg a sárvérűeket... - szónokolok, mert néha elkap a felsőbbrendűségi tudat, de már egész jól kezelem. Beleszívok a cigibe, felizzik a vége, mint egy apró üstökös, majd lehamuzom a feleslegessé váló papírt róla, ami már hamu. A megjegyzésre miszerint elb*zulna a következő nemzedék, csak kiköpök oldalra, azt nem fogjuk hagyni, nem, amíg ezek a Mardekárt becstelenítik meg.
- Jah, mi már halálra unjuk magunkat itt a suliban, folyvást szem előtt vagyunk, kell a kikapcsolódás...Le kell vezetenem a felgyülemlett agresszióm, mert ha nem teszem, csúnya vége lesz mindenkire nézve - jegyzem meg, mert majdnem elborultam egyszer az idegességtől. Ez a büntetőmunkás mizéria sem az esetem, és még két alkalom van hátra, csodás. Szerintem Bells és Rod is valahol büntibe vannak, máskülönben már itt rontanák a levegőt velünk együtt.
- Jó hát én sem direkt csináltam, de az a istenverte nyomorhózó banda, úgy felhúzott hogy nem bírtam megállni, le ne átkozzak három griffest, aztán a tanár leállított. Érdekel is engem, mit sóz a nyakamba, ami nem öl meg az erősebbé tesz, csak szörnyen unalmas volt a könyvtárat rendezni és porolni... - vonogatom a vállam, nem fog a padlóra teríteni de rajongani sem fogom ezekért az alkalmakért, utálom a port, és mindent amit muszáj megcsináni. Más ha lehetőségként áll fenn a dolog. Újabb slukkot szívok el, mikor észreveszem hogy nyílik az ajtóm egy csapat elsős sorjánzik be, akik meglátván minket össze is súgnak, egyenlőre nem foglalkozom velük, amíg nem szólnak be nem édekelnek.
- Ch, semmi extra, mondom, csak folyamatosan gyökérkednek, és a prefijük, Lupin mögé bújnak, mert ő ugye cimbizik velük és nem vágja büntire őket. Múltkor egész éjszaka a parkban császkáltak, de istenemre mondom, kiderítem hogy miért lógnak ott... - morgok és elnyomom a cigim, de rá is gyújtok egy másikra. Kell most ez, de amúgy egy doboz kitart három négy napig is. Halk rosszalló hangokra leszek figyelmes, és szürkéskék szemeim a kicsikre villannak, ezek meg mégis mit akarnak mondani... Egy megvető horkanással intézem el a dolgot.
- Tuti hogy felmossátok velük a pályát oda-vissza, Potter csak egy balfék... ezerszer jobb fogó vagy nála, nem lesz itt vörös győzelem, csak a mienk mint mindig - vigyorodom el, hiszen nekünk kell nyernünk, és ha Bella is benne lenne a csapatba mint terelő... Imádnám, még nézni is.
- Ch, ahogy mondod, bár én rivallót nem kaptam, csak apám fegyelmezett hogy tanuljak rendesen, mert minden tudásom és erőm kelleni fog. Ne mond ki így nyíltan, még meghallja az a sok szemét...Még a gondolat is sértő hogy ezek mardisok.. - ezt már kissé hangosabban mondom, jelezve hogy a szemetek észre lettek véve, és a pusmogás nem tetszik arról, hogy mit szabadna és mit nem a klubhelyiségben. Azt teszek amit akarok...

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 10

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Néha azért már sok ebből a mardekáros életmódból, viszont azért van neki alapja. Nem véletlenül kerültünk ebbe a házba, nem véletlenül vagyunk aranyvérűek. Még a félvéreket valahogy el lehet tűrni, mint például Piton, de azt garantálom, hogy a mardekárban sárvérűvel nem nagyon találkozik az ember. Ha pedig az, és kiderül... akkor jujuj.
-Pontosan. És példát is mutatunk, sőt, beléjük neveljük azt, hogy nekik mit kell majd tenniük a későbbiekben.
Körülbelül ennyi a véleményem róluk. Ebből tényleg megtanulják a házirendet és akár tetszik akár nem, de egy mardisnak meg kell tanulnia az "élet" leckéjét. Ha nem tanulják meg, akkor minden eddigi elveszik, amit Mardekár Malazártól egészen a mai napig kaptunk.
Beleszívok a cigibe, majd miután kifújtam, bólintok egyet.
-Semmi gáz, megoldjuk. Majd lemegyünk. Alig várom már.
Tényleg nem voltam még lent idén és már szívesen meginnék egy jó kis vajsört vagy valami erősebbet. Sőt, lehet hogy benézek a mézesfalásba is, mivel néha rámjön egy kis nassolhatnék, akkor azok a dolgok amik ott vannak sokkal de sokkal érdekesebbek mint az itteniek. Az itteniek már tök unalmasak.
-Ki kell használni az utolsó évet igaz? Ki tudja, lehet hogy többet sosem fogsz griffendéleseket átkozni majd.
Halványan elmosolyodom. Abban mindenki teljesen biztos lehet, hogy én is ki fogom használni a végzős évet, ami még egy csöppet odébb van, de akkor is. Alig várom már. Végre mi leszünk a legidősebbek és minket senki nem fog bántalmazni meg leszólni. A tanárokon kívül persze.
-Érdekes egy banda... mármint a végzős griffendélesek.
Gondolok itt Lily Evansre, Lupinra, Siriusra és főleg arra az átkozott James Potterre. Igazán nem tudom mit szeretnek rajta a nők, de engem végképp idegesít a burája. Nem is jártatom róla a számat inkább, egyáltalán nem érdemli meg a galád...
Aztán szóba jön a kviddics téma, amire szintén nagyobb figyelmet fordítok. Beleszívok még egy utolsót a cigibe, majd elnyomom és bólintok.
-A tavalyi évünk nem volt túl szerencsés, de idén biztos vagyok benne, hogy sokkal jobbak leszünk. A felszerelésünk is újult, a csapatunkba is került be pár új, kissé durvább, tag... szóval, nem idegeskedem.
A rivallós témára már nem mondok semmit, csak bólintok egyet. Kicsit oldalra fordulok a testemmel, pálcámat felveszem, a kandalló felé intek, amibe halványan elkezd égni a tűz. Itt lenn, a pincében mindig százszor hidegebb van mint máshol. Összefonom karjaim , a lábamat az asztalra pakolom, majd innen figyelem tovább Tony monológját.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Tárgy: Re: Mardekár klubhelyiség Szomb. Okt. 13, 2012 9:14 am

You're gone gone gone away

I watched you disappear

- A kurva életbe már… - dühöngtem félhangosan a hálóteremben, miközben pár ruhát dobáltam ki a ládámból, keresvén azt a gyűrűt, amit még anyám adott nekem pár évvel ezelőtt. Nem mintha annyira szép lett volna, csak családi ékszer, és azért minden összejövetelen viselnem kell, hiszen anyai ágon minden felmenő generációból csak egy valakit ért a megtiszteltetés, hogy hordhatja. És bár még mindig nem értettem, hogy miért nem inkább Narcissának adta, hiszen sokkal inkább ő volt a kedvence a lányai közül, mint én, és az ő tökéletes személyiségéhez persze jobban is illett volna. De ha már én kaptam meg, akkor teljesítenem kellett az ezzel járó kötelességet, és ehhez az is hozzátartozik, hogy nem vesztem el. Lassan már fél órája egyfolytában csak azt keresem, és tudom, hogy itt kell lennie valahol, hiszen egyébként nem szoktam hordani.

Halkan felsóhajtottam, és kicsit sem szépen vagy rendezettem kezdtem el visszahajítani a dolgaimat a ládába, miközben halkan morogtam az orrom alatt. Mikor végre minden újra bent volt, végigfeküdtem az ágyamon, és egy pillanatra lehunytam a szemem. Istenem milyen jól esne most egy cigi… Megráztam a fejemet, és ekkor került valahogy a látósugaramba az éjjeli szekrényemen lévő kis apró doboz.

- Bassza meg – káromkodtam el magam megint, hiszen pontosan tudtam, hogy mi van abban a kis ékszertartóban. Pont azt kerestem most már lassan egy órája, felültem, kézbe vettem, és a biztonság kedvéért azért ellenőriztem, hogy benne van e a gyűrű, de természetesen ott csücsült teljes pompájában. Szép darab volt, nagy méregzöld kő volt a közepén, körülötte pedig pár kisebb apró gyémánt, ami csodásan csillogott. És bármennyire is szép volt a maga nemében, magamtól soha nem vettem volna fel, de rá voltam kényszerítve. Most hogy meglett, visszaraktam a polcomra, majd kicsit leporolva a ruhámat – ami lévén péntek volt, kivételesen nem az unalmas iskolai talár volt, hanem egy egyszerű nadrág, és mellé egy hátul kivágott fekete felső volt. Bár elvileg kötelező volt mindig azt az utálatos viseletet hordanunk, itt senki nem szólt érte, ha esetleg mégsem az volt rajtunk, lányokon.

Lassan lesétáltam a lépcsőn, és hirtelen nevetnem kellett, amikor eszembe jutott, hogy idéntől megbabonázták a lépcsőket, és csak lányok mehetnek fel a női hálótermekbe, és persze ehhez nagyban köze volt az én drága unokatestvéremnek. Bár azért az érdekes, hogy a naiv kis igazgatónak az eszébe se jut, hogy a lányok attól még ugyanúgy fel tudnak menni a fiúkhoz. Na ne mintha Rodhoz akarnék éppen bejutni, addig jó, amíg nem látom. Fintorogtam egyet a gondolatra, hogy valószínűleg ő is ott lesz a káhában, de aztán meglepődve láttam, hogy csak ketten tartózkodtak ott.

- Na mi van, kiátkoztatok innen mindenkit? – kérdeztem vigyorogva tőlük, miközben lehuppantam az egyik kanapéra, és kényelmesen hátradőltem. – Olyat… én is kaphatok? – próbáltam elővenni a legédesebb mosolyomat, és közben Tony cigijére mutattam, mert szinte biztos voltam benne, hogy nem Regtől származik a dohány, ő egyszerűen csak nem az a típus. – És remélem, hogy nem vagytok olyan unalmasok, hogy a kviddicsről beszélgettek – teszem hozzá kicsit fintorogva, nem mintha ellenezném a sportot, csak egyszerűen nem értem miért olyan fontos. Azon kívül persze, hogy meg kell nyernünk. – Inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi is lesz a roxmortsi hétvégén… - félrebillentettem a fejem, és kissé elgondolkodtam. – A múltkor láttam valakit akivel… eljátszadozhatnánk – mondtam félreérthetetlen hangon, és egy picit próbáltam ellensúlyozni azzal, hogy elmosolyodtam, de ez is pont olyan gonoszra sikerült, mint az előbbi hangsúlyom. Hát… ez van, úgy is ismernek.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 43

//Egyen szövegdoboz, éljen XD//

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Kinyújtóztatom a feltett lábaimat, és felsóhajtok. Olyan fáradt vagyok, és feszült, igazán jól esne egy kellemes vállmasszás, vagy valami hasonló, talán megátkozhatnék valakit aki elég csinos hogy szolgáljon már egy kicsit... Átszalad az agyamon a gondolat hogy valakit betörjek erre a kellemes kis időtöltésre, de most még ehhez is lusta vagyok ami azt illeti.
- Persze, nem hagyhatjuk őket teljesen elkanászodni, hogy nézne már ki, ahogy mondtad ideérne a glóbális felmelegedés...Malazár forogna a sírjában ha tudná mi folyik itt... - horkanok fel, mert nem lehet ezt engedni kérem, rendet kell tenni, és mint a felsőbb éves generáció, ez igazán kötelességünk, na meg persze jó érzés másokat szivatni, és szekálni, mégha az mardekáros is.
- Csak azt nem vágom, hogy mit fogják ezt fel akkora tragikumként, mégis mit gondolnak, nekünk arany életünk volt mikor elsősök voltunk, és minket nem szivattak szét naponta? - morgok még egy kicsit a témán, aztán ejtem. Beszélhetünk valami vidámabb dologról is, amihez kissebb eséllyel társul az hogy felidegesítem magam. Ma pedig nem vagyok túl stabil hangulatban ami azt illeti ezt már prezentáltam is hogy jobb nem belém kötni ma.
- Jah, remélem többiek is jönnek, akik meg már végeztek, ők is lelátogatnak egy kör sörre vagy valamire. Kezdenek hiányozni már... - jegyzem meg, és lehamuzom a cigim, a második szálat ami most elszívok. Nem szeretem ezeket a bazi hosszú napokat, főleg ha valami idóta tanárral kell bünti munkáznom. B*szódjon meg a könyvtár...
- Ki hát, minden időt ki kell hazsnálni ami azt illeti, tanulásra, és a technikáink tökéletesítésére. És kellenek jobb alanyok azoknál a griffendéles majmoknál? Szét kell átkozni őket, főleg azt a nyálasszájú Pottert... - ciccegek megvetően, mert eléggé utálom azt a tenyérbemászó képét, de egyetlen egy fél jó pontja van, hogy ő is kb olyan gyakran van büntibe mint mi. Hát, ezzel jár a marakodás, de végül mi jövünk ki győztesen belőle. Azt hogy érdekes banda lenne nem kommentálom, inkább csak vetek egy figyelmes pillantást Regre, mert jó pajtásom azért nekem, annak ellenére hogy fiatalabb nálam.
- Na jah, de most vannak újak a csapatban, és remélem erősebb lesz mint tavalyi. Nem szándékozom beállni én is, pedig jó terelő lennék ami azt illeti. Nincs kedvem összevissza repkedni - legyintek, de ekkor a belső lépcsősor felől hallok mozgást, és odapillantok hogy mégis ki olyan elvetemült hogy le akarjon jöjji közénk. El is vigyorodom azonnal, mikor meglátom Bellát.
- Neeeem, szimplán nem mernek a közelünkben tartózkodni, félnek hogy talán ők lesznek a hamutartók - vigyorodom el, és a kérlelő mosolyra csak az asztalra bökök, ahol a doboz pihen. Szolgálja ki magát nyugodtan, nem irigylem tőle, hiszen Bella is pajtás, és igazán technikás ha kínozni kell valakit.
- Ch, ha épp tudni szeretnéd Hercegnő, akkor az elsőéveseket szidtuk hogy micsoda pofátlan kis mocskok... - gúnyolódom enyhén, de tudom hogy nem fogja felvenni, tőlünk nem, de ha más megpróbálná, halott ember lenne. De ez barátok között más.
- Hát lemegyünk az biztos, egyenlőre mi ketten tuti, ezek szerint te is, remélem Cissy, Luce és Rod is eltolja a pofiját majd - vonok vállat, és helyet engedek Bellsnek is a kanapén, ha ide akar ülni mellénk. Igazán kemény nő, vérbeli mardekáros. Hamuzok, és Bellára pillantok, a kijelentése után.
- Nocsak, és ki lenne az? Nekem úgysincs konkrét elképzelésem, nyitott vagyok az új perspektívákra - vigyorgok, mert nagyon is jól tudom mit ért szórakozás alatt. Szadizmust, kőkemény erőszakot és átkok tömkelegét és egy szerencsétlent, akinek mindezt el kell viselnie. Remélem griffes az illető, bár tök mindegy. Ha ártottak nekünk valaha is, akkor semmi sem szent, az sem ha mardis, megtanulja hogy velünk ne húzzon ujjat ha kedves az élete.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 10

//köszönet érte, nekem Very Happy

*büszkemagára* //

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Teljesen egyetértünk Tonyval. Ez az egyetlen egy dolog, amiért szerintem jóban vagyunk. Bírom nagyon, főleg a stílusát, viszont ha véletlenül nem mardis lettem volna -ami nem történhet meg egy másik életbe sem- akkor már nem biztos, hogy egy húrom pendülnénk. Vannak neki is furcsa dolgai, mint mindenki másnak is, de nem érdekes. Meg lehet szokni.
A kisgyerekes témát most már félrepakolom, csak utólag bólintok rá egyet. Na igen, mi is túlestünk ezen a piszkáláson és átkozáson. Senki sem szereti az elsőt. Ez olyan, mint egy gólyabál. Csak éppen nem a bál jelzőt kellene használni, hanem valami teljesen mást. Gólyaátkozda. Vagynemtudom.
-Senki sem szeret a Mardekárba elsős lenni. Ennyi.
Itt megvannak a hagyományok, úgy mint például a Hollóhátba a tanulási hülyeségek és a többi. El nem tudom képzelni, hogy a griffendélnek milyen hagyományai lehetnek. Pfúj. A cigimet elnyomom, közben áttérünk a hétvégére. Már nagyon várom.
-Remélem valami izgalmas is lesz majd benne. Sőt, azt is remélem, hogy most hétvégén nem én leszek a téma, hogy mennyire vicces volt amikor Isadora keresztbe tett nekem a nagyterembe. Emlékszel? Év végén mennyit szívattatok vele. Nem kell az. Nem hiányzik.
Rázom meg a fejemet. Isa... mmm. Sokat keresztbe tettünk már egymásnak és sokszor volt olyan amikor mások is látták. Az pedig nem volt a legjobb. Egyik alkalommal neki nem, másikkal nekem nem. Csak lehet, hogy engem jobban megszívattak, mint őt. Sőt, tutira jobban. Nekem ilyen a társaságom.
-Mit is várhatunk? A Mardekár és a Griffendél ősi ellenségek, itt csak ők lehetnek a kísérleti alanyok.
Szívesen átkozom el bármelyik ház tagjait, kivéve a milyenéket. A mi házunkban lévő nőket nem bántanám soha, főleg azért nem mert imádom mindet.... majdnem mindet. Na meg nem biztos, hogy jól járnék velük. Például Bella tutira lenyomna, az fix. Vele biztosan nem állnék ki. Sohasohasoha! A kviddicsre szintén csak bólintok, már elég volt ezekből a témákból. Alig várom már az első edzést, csak azt nem, hogy Isa lett idén a csk. Szerintem én ki leszek ott nyírva. Azért a pályán talán nem keseríti meg az életemet. Főleg, hogy ezen a mi győzelmünk múlik.
Éppen befejezte Tony a monológját, amikor a lépcső felől valaki felénk indul. Hátra tartom a fejemet, majd elmosolyodom amikor meglátom Bellát. Na igen, gondolhattuk volna, hogy ő az. Ki más lenne? Amikor mellénk ül, visszateszem a fejemet az előző pozícióba és egyszer Tonyra, máskor pedig Bellára pillantok.
-Ahha, meg arról hogy a Griffendélesek jó kísérleti alanyok.
Jelentem ki cinkosan, aztán pedig felfigyelek a prédára. Vajon ki lehet az? Nem érdeklődöm meg én is, mivel már Tony beelőzött. Kíváncsi vagyok, és biztosan jó lesz, mivel... mivel így szeptember végén már ideje lenne valakit tényleg kipécézni magunknak. Egy kis játszi sosem árt, főleg hogy a célpont élőlény és feltételezhetően boszorkány vagy varázsló.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Mardekár Hozzászólások száma : 43

//Igen igen, hála neked *pacsi*//

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Egy pillantást vetek Regulusra, valamiért csípem, és tulajdonképpen én erősködtem hogy velünk van, és igazam lett. Azóta mondhatni jó barátok vagyunk, talán ő áll emberileg a legközelebb ahhoz amit barátnak neveznék. Fiatalok vagyunk mindketten, talán amiatt is lehet hogy megértjük egymást. Ki tudja? Nem is érdekel, az a lényeg hogy egy oldalon állunk, és mint olyan segítjük egymást. A kicsik meg le vannak ejtve, merjen csak beszólni nekem, úgy odavágok hogy ezer darabos kirakóként kell a helyére illeszteni a darabkáit. Nem, nem csak a vakvilágba beszélek, ha nagyon rossz pillanatban kap el az illető képes is lennék megcsinálni valami kis fincsi átokkal. Nem lenne rossz ami azt illeti.
- Nem, de ez egy hagyomány... és mi hagyományőrzők vagyunk, ennyi az egész. Olyan ez mint régen a tűzkeresztség, át kell esni rajta, aztán kész...Ha valaki jó, hát következő évre megússza a dolgot de ha nyivák akkor nincs kegyelem... Engem még másodikban is csesztettek, de aztán fordult a kocka, és örtödiktől már én álltam felettük. - jegyzem meg, és felkapom a cigis dobozom, de nem gyújtok rá a harmadikra, csak forgatom az ujjaim között. Már úgysem számít, így is úgyis cigi függőségben szenvedek, illetve nem szenvedek mert élvezem...
- Neem, téged és Isadorát már eléggé kibeszéltünk és kiszekáltunk, mostanta unalmassá vált a téma ami azt illeti. Most valami mást akarok, valakit szétkínozni és aztán a lehetőségekhez mérten a leginkább sírközelébe juttatni - jegyzem meg, és visszadobom az asztalra a dobozt, és a zsebemből kilógó pálcámat igazgatom vissza hogy ne álljon bele a derekamba. A másodikosok épp valamit magyaráznak egymásnak az egyik sarokba, de amíg nem rólunk van szó, nem foglalkozok velük. Ha tudják hol a helyük, az már fél siker előre.
- Azért ne vedd a lelkedre, még élsz nem? Csakis a griffendéles banda lehet az áldozat, bár érdekel Bells mit mond, kit nézett ki magának. Én minden jóban benne vagyok ami azt illeti - vigyorgok, majd Bellára pillantok. Vajon ki húzhatta fel, akinek lakolnia kell? Valami hugrás vagy hollós vagy talán a kedvenc ellenségeink a griffes banda volt?
- Ugyan Bella, tudod, most hogy Rod nincs itt, nekünk kell megvédenünk és megbosszulnunk... Mármint, érted... - nevetek fel, mert azért Bella meg tudja magát védeni, hajjaj nem is kicsit. De Rod megígértette velünk hogy fél szemünk mindig az ő kedves kis asszonykáján lesz, akivel jelen pillanatban utálják egymást. Micsoda ciki.... A lustázó másodikos bandára nézek.
- Héé ti ott! Hozzatok nekünk egy extra nagy kávét! MOST! - förmedek rájuk a végén kicsit nyomatékosan hogy mindezt most azonnal kívánom, nem pedig órákkal később.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

Tárgy: Re: Mardekár klubhelyiség Kedd Okt. 16, 2012 8:21 am

// köszönjük Reg Razz

You're gone gone gone away

I watched you disappear

Kicsit elgondolkozva foglaltam helyet Tony mellett, keresztbe raktam a lábaimat, és kényelmesen hátradőltem. Valahol még mindig egy kicsit a gyűrűnél jártam meg félig talán a bál mellett, és nem is figyeltem száz százalékosan arra, amit beszéltek. De azért a lényeg persze átjött, és eszembe jutott, hogy milyen is volt az, amikor én voltam kicsi, elsőéves. Rémlik, hogy minket is szétszívattak az akkori végzősök, meg aki már a tipikus… „nagy” kategóriába tartozik. De még szerintem Lucius is szeretett velünk fölényeskedni, nem mintha ő akkor nagyfiúnak számított volna. Bár azért mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy itt azért ő… valaki. Már csak neve is pont elég beutaló volt a Mardekár elitjébe. Ahogy az enyém is… bár Sirius a nyomorult Griffendélbe került, és ő sem kevésbé Black, mint én, szóval azért történnek furcsa dolgok is. Bár egyértelműen pozitív dolog, hogy nem kell elviselnünk egymást, szerintem… nem lenne túl kellemes helység akkor a káhá.

- Hát… a helyükben én is félnék – válaszoltam vigyorogva Tony szavaira, és elvettem két szálat a dobozból, és egy angyalinak szánt, bár gondolom kevésbé annak sikerült mosollyal az egyiket zsebre vágtam, a másikat meg egy egyszerű varázsigével meggyújtottam, és elégedetten fújtam ki a füstöt. Istenem, mennyire vágytam erre! A cigivel együtt egy teljesen más érzés át, amit naivan talán harmóniának, vagy valami ilyesminek mondanék, de… leginkább csak a nikotin jótékony hatásáról van a szervezetemre. Nem mintha szokásom volna, mert korántsem vagyok függő, de ezt leszámítva azért imádtam, amikor végre… beleszívhattam. És legszívesebben csak csendben eregettem volna a füstkarikákat, de ez nem az a helyzet volt. Igen nagy kár.

- Chöh… - halkan felhorkantottam a megszólításra, és bár Tony kissé vékony jégen táncol az ilyen megnyilvánulásaival, ő nem az az ember, akivel egy ilyenért… mondjuk úgy, hogy kellemesen elszórakoznék. Persze azért, ha mondjuk valaki a másik házakból mondana ilyet, akkor nyilván már nem… lenne meg mondjuk egy füle, vagy ilyesmi. De azért ez nem azt jelenti, hogy haveroknak szótlanul hagyom, hogy csak úgy… hercegnőzzenek. Még ha valahol talán igaz is. Az elsőbb évesek pimaszságáról alkotott véleményem csak egy mindent kifejező fintorral közlöm velük, amiből gondolom, eléggé nyilvánvaló válik, hogy mit is gondolok az egész dologról. Lassan bólintottam egyet, amikor sorolta, hogy kik megyünk majd, Cissyben biztos voltam, Luce-ra leginkább csak számítottam, de az, hogy Rod is… kicsit elvett a kedvemből. De csak annyira, hogy egy ideig csendben maradjak, nagyobb hatást azért annyira nem sikerült elérnie.

- Hát ő… sajnos nem griffis – rávigyorogtam Regre, aztán lassan újra kifújtam a füstöt. – Egyébként egy negyedikes hollóhátas – elgondolkozva bólintottam egyet. – De lehet nem is jön le, szóval.. van egy másik ötletem, de ő sajnos mugli, nem tudom, hogy… így is megfelelne-e nektek… - mondtam elgondolkozva, és kicsit megjátszva az egészet, hiszen pontosan tudtam, hogy annak talán még jobban is örülnek. És így még bajba sem kerülhetünk, hiszen bárki más is lehetett, minket biztosan nem fog senki sem beköpni.

Kicsit szúrósan néztem Tonyra, mert megint közel járt ahhoz, hogy felbosszantson ezzel az egész Rod-dologgal. – Mintha nem tudnék magamra vigyázni… - morogtam félhangosan pont úgy, hogy nem voltam benne biztos, hogy meghallotta bármelyikük is. De nem is igazán ez számított. Kicsit megráztam a fejem, mert nem is akartam erre gondolni, és aztán elvigyorodtam. – Tejjel… - tettem hozzá Tony kiáltásához, és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy egyből cselekedni fognak. Én is megtettem, és… hozzám még csak nem is ilyen emberek szóltak, mint mi vagyunk.

All that's left is a ghost of you

Table by Greek

[/quote]

» Hugrabug klubhelyiség
» Hollóhát klubhelyiség
» Griffendél klubhelyiség