Három seprű

-És az a póló, Merlinre, nagyon jól nézett ki!- Folytattam a Lilyről való áradozásomat visszafojtott hangon a mögöttem baktató Siriusnak, aki szerintem már bealudt útközben, vagy egyáltalán nem is figyelt! Már vagy tíz egész perce csak mondtam, és mondtam neki a dolgot, megállás nélkül, amikor is hirtelen elege lett mindenből.
-Oké, fogtam az adást!- Sóhajtottam, és inkább csak a gondolataimba merültem aztán pedig, hirtelen eszembe jutott valami ami engem foglalkoztat napok óta.
-Figyu Tapmancs! Én akartam veled valamiről beszélni...- Kezdtem komolyan. Igen ez életbe vágóan fontos dolog számomra, és az ilyen dolgokat az ember kivel mással beszélje meg, mint a legjobb barátjával? Nem az, hoyg Remusszal, vagy Peterrel nem szívesen beszéltem volna meg, de ők nem hiszem, hogy tanácsot tudtak volna adni, és hát hiába vagyok velük tényleg nagyon jóban, mert a mi négyesünk barátsága örök, minden embernek van egy fő bizalmasa, aki tényleg mindent tud róla, és akivel bármit meg tud osztani. Na nekem ez az ember mindenképpen Sirius!
-Szóval.. mindegy inkább hagyjuk!- Sóhajtottam, és gyorsan inkább lezártam a témát. Gyorsra vette a lépteim, siettem, majdnem le is buktunk, de nem hagytam időt neki, hogy vissza kérdezzen, giszen ha sietek, akkor neki is sietnie kell, főleg, hogy én megyek elől, tehát neki figyelni kell arra, hogy a köpenyem takarásában maradjon. Nem sokkal később, már a három seprűben ültünk, és hagytuk, hogy Rosmerta hozzon nekünk egy kis vajsört. Ez a nő imád minket, és nem csak azért, mert túlzottan jóképűek vagyunk! Azt mondta egyszer, hogy azért bír minket, mert nagy a szánk, és annyit beszélünk, meg hát a hírünk megelőzött minket. Igen a mi négyesünk elég híres..
-Még jó hogy Tapmancs! Sosem fogom elfelejteni amit Lilsnek mondott, és amit tett vele! Habár lehet, hogy meg kéne köszönnöm neki nem? Mert ha az a nyomoronc még minidig jóban Lilyvel akkor lehet, hogy én sosem jöttem volna össze vele! - Gondolkoztam hangosan.
-Mik a terveid?- Emeltem meg a szemöldököm vigyorogva, közben pedig a gondolatom Lily felé kalandozott újra.
-Szerinted séta a Tiltott Rengetegben vagy nyáladzás Madam Puffidot mézes-mázas kávézójában?- Kortyoltam bele a vajsörbe, aztán észbe kaptam.
-Bocs, csak! Mindegy. Szóval akkor Pipogyusz!- Ráncoltam össze a homlokom annyira gondolkoztam. Semmi kép nem akartam eltérni a témától, de Lily, és ajj! Szerelmes vagyok, és ez most nem kamu! Ez igaz szerelem, nem az a járunk, de semmi mint a többiekkel. Ez most tényleg a nagy szerelem, szegény Remus őt fárasztom a legtöbbet, Sirius már rég agyon vert volna, hogyha ennyit dumáltam volna neki az érzéseimről, és még néha én is meglepődöm magamon. A szememet Siriusra függesztettem, bámultam, közben pedig azon gondolkoztam, hogy vajon tudja-e, hogy most megint nem Piton egrecíroztatásán gondolkozom. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy az a féleszű megkeserülje azt amit mondott a csajomnak. Igaz, hogy akkor még ő nem volt a barátnőm, mert hát igazából fogalmam sincs miért mondott nekem, de akkor ötödikben, ahogy meghallottam azt a bizonyos szót rögtön felugrottam, és gondolkodás nélkül reagálta, pedig akkor épp a cikeszemet kaptam el, miközben Holdsáp és Tapmancs veszekedett valami számomra tök lényegtelen dolgon, Peter meg csak csodálta ahogy újra, és újra elkapom a repülő arany gömböcskét. Aztán újra az eszembe jutott, hogy a legjobb barátom velem szemben ül, ezért gyorsan megráztam a fejem, és újra beleittam a vajsörbe