Könyvtár

Mardekár Hozzászólások száma : 2

To: Helena Nott

Egy újabb eseménytelen nap ez a mai, amikor is a könyvtár felé sétálok, vállamon a táskámmal, amibe kivételesen nem sok minden szorult. Három könyv, amit épp visszahozok, és egy engedélyt két másikra a zárolt részlegből, mert onnan máshogy nem lehet könyvet elvinni, micsoda kellemetlen egy szabály, minduntalan ki kell bírnom egy unalmas alkalmat Lumpsluckal. Micsoda pech... Ilyen gondolatok járnak a fejemben mikor elérem a könyvtár ajtaját, hatalmas, masszív ajtó, micsoda külön élvezet lenne ezt szétátkozni valami erős átokkal, vagy szétmaratni valamilyen méreggel... Halvány kis mosolyra húzódik az ajkam, ahogy belököm a nehéz ajtót, és belépek a helységbe, ahol kellemes pergamen szagú félhomály uralkodik mindig. A mogorva könyvtároshoz sétálok, a táskámból kiveszem a könyveket, leteszem az asztalára, és mellé teszem a kérvényem is az újabb könyvekre, valamint közlöm hogy ki is lennék én, hogy húzza ki a tartozásom. Vékony, nem túl esztétikus arcán rosszallás fut át, ahogy megpillantja a kért könyvek címét, mire én csak egy halvány mosollyal és szemöldök felemeléssel válaszolok, mivel megvan az engedély ki kell adnia nekem azokat a könyveket. Valamit az orra alatt morogva indul el, nem értem mit motyog, de nem is érdekel, sótlan vén szipirtyó ami azt illeti. Amikor végre megkapom a könyveket, elteszem őket a táskámba, és elindulok beljebb hogy találjak még néhányat, ami segíthet nekem a bűbájtan esszémben, amit holnaputánra kell leadni, de holnapra mást teveztem. Roxmortos hétvége lesz, és nem az utolsó pillanatban akarok ezzel szenvedni. szórakozni megyek a mardekáros keménymaggal, aminek elég hihetetlen hogy a részese vagyok, főleg hogy nem gyakran lógok velük, de mégis... jó ez így nekik is nekem is, főleg mert gyakran tőlem van házijuk. Szerencséjük hogy mellettük állok... Leveszek a polcról két könyvet, és elsétálok az egyik szabad asztalig, oda lepakolok és letelepedek. A mellettem lévő asztaloknél már van egy hollóhátas társaság és egy griffendéles, de nem igen foglalkozok velük, és ők is csak egy pillantással méltatnak hogy itt vagyok. Én ritkán keveredek velük konfliktusba, ezt meghagyom a nagyszájú bandának, Tonyéknak, nekik ez valami furcsa, perverz élvezetet okoz hogy szétátkozzák egymást, de ha nekik ez kell, én a világ minden kincséért sem állnék közéjük és a prédájuk közé. Hátradőlök a kényelmes fotelben és feldobom a lábaim az asztalra, ölembe veszem az egyik könyvet és felcsapom a tartalomjegyzéknél hogy lássam mi kell nekem. Hátradöntöm a fejem és egy pillanatra lehunyom a szeme, felkészülök arra hogy ezt a rémunalmas akármit megírjam....Csak aztán kicsit többre sikerül mint egy perc...

Mardekár Hozzászólások száma : 5

Könyvtár Tumblr_lx9069ww611r23tzz_www.kepfeltoltes.hu_

Nagyon szeretek olvasni, ez tény, viszont az is az, hogy a könyvtárba általában csak tanulni járok be. Már ha egyáltalán ráveszem magam, hogy betegyem oda a lábamat. A könyvtáros és én valahogy nem szeretjük egymást túlzottan, de nem is szeretnék vele jóban lenni. Egyszerűen irritál a nő feje, és kész! Nem én tehetek róla, hogy állandóan arra csábít, mikor meglátom, hogy közbeszúrjak valami roppant udvariatlan megjegyzést. Márpedig én hajlamos vagyok arra, hogy csak a családom jelenlétében legyek olyan jól nevelt, ahogyan tőlük tanultam, illetve akkor, mikor ideges vagyok, és felül akarok emelkedni a dühömön.
Nem messze az asztaloktól, az egyik ablak párkányára ülve lapozgattam egy történelemkönyvet. Mindig is érdekelt a társadalmunk múltja, és érdekesnek is találtam, kivéve akkor, mikor órán kellett ülni. Azt jobban szerettem, ha azt nézhettem, amihez nekem éppen kedvem van, és nem azt, amivel kötelező foglalkoznom. Így aztán, a szabad óráimat áldoztam arra, hogy némi kutatást végezzek. Nem mondanám magamra semmilyen körülmények között azt, hogy stréber vagyok, de tény, hogy egy egészen kicsi szorgalom azért szorult belém.
Ahogyan nagy lazán lóbáltam a lábamat, és bámultam kifelé az ablakon, feltűnt a színen az egyik háztársam, és egyben apám barátjának a fia, Ewan. Mikor elfordítottam a fejemet az ablak irányából, és befelé kezdtem bámulni, észre is vettem a fiút. Tekintetemmel kíváncsian követtem végig az utat, amit bejárt, majd nem messze tőlem le is ült. Felvont szemöldökkel vettem tudomásul, hogy még csak oda sem köszönt nekem, pedig azért nem vagyunk idegenek egymás számára. Nem szeretem az ilyesmit, de egyszerűen nem voltam hajlandó addig felállni, míg le nem hunyta a szemeit.
Csak ekkor siklottam le könnyed mozdulattal a párkányról, és hátrahagyva az általam olvasott könyvet, megindultam felé. Halkan lépkedtem, itt egyébként sem nagyon lehet zajongani, úgyhogy ehhez mérten vissza is fogtam magamat. Biztosan megijedt volna szegény, ha hirtelen hozzászólok. Hát még mindjárt megsajnálom, komolyan!
- Mi az, Rosier, ki fárasztott le ennyire az éjszaka, hogy a könyvtárban pihened ki a magad? – érdeklődtem kíváncsian, miután megálltam mögötte, és lehajoltam, egészen közel a fejéhez. Szavaim nem messze a füle mellett szólaltak meg, és annyira közel voltam hozzá, hogy talán még a leheletemet is érezte a fülénél, ahol olyan érzékeny a bőr. Én a magam részéről imádom, ha azt éri valami kellemes hatás, de ez alkalommal részemről nem volt tudatos a dolog. Azt máskorra tartogattam volna, és nem a könyvtár egyik jól látható részére. Na, jó, annyira nem is lehetett jól látni azt, ahol voltunk. A könyvtárostól például néhány polcnyi könyv el is választott minket. Nem mintha ez annyira zavart volna engem, hiszen addig sem kellett látnom a nőt.