love you more than those bitches before

Halálfaló Hozzászólások száma : 4

szeretettel nyuszi. <3

Leteszem a lakáskulcsot a szekrényre és a napszemüvegemet is leveszem. Azt hittem, hogy már sosem érek haza. A vásárlás nagyon kimerítő dolog, még akkor is, ha ruhákat vesz az ember és nem élelmiszert. Szerencsére a mi háztartásunkat más vezeti, nekem se takarítanom, se főznöm nem kell, mindent elintéz Mrs. Lincoln. Még jó, hogy ő van, bár Jon nyilván tudatában van annak, hogy nem egy konyhatündérrel költözött össze. Ismer már és tudja jól, hogy én máshoz értek, nem ehhez. Mrs Lincoln június eleje óta dolgozik nekünk, nagyjából azóta, hogy elballagtunk a Roxfortból és úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Már az első perctől kezdve tudtam, hogy fel kell majd vennünk valakit, aki mindent elintéz helyettünk, mert nekünk erre nem lesz sem időnk, sem energiánk, nem is beszélve arról, hogy utálunk dolgozni. Természetesen csak ezt a fajta munkát, mert mint halálfalók, nagyszerűek vagyunk és imádjuk. Legalábbis, én biztosan. Kibújok a magassarkúmból és leteszem a táskámat is. Körülnézek a nappaliban is és a konyhában is, de sehol senki. Mrs Lincoln hagyott nekem egy üzenetet a konyhapulton, amin az áll, hogy elugrott a piacra zöldségeket venni a vacsorához és hogy Jon pedig dolgozik. Sejthettem volna, hogy ha nem vagyok itthon, akkor mindenképpen kihasználja azt, hogy nyugi van és leül dolgozni. Ő ugyanis sokkal nagyobb feladatot vállalt, mint én: beépített emberként dolgozik a Mágiaügyi Minisztériumnak. Én sosem vállalta volna ekkora felelősséget, de ő megtette és így támogatom. Nagyszerűen csinálja, komolyan, profi színész, akárcsak én. A cetlit lerakom az asztalra és azon nyomban elindulok felfelé, a dolgozószobájába. A lépcsőn találkozom Jon macskájával, aki igazából már az enyém is, csakhogy én utálom az állatokat és így sosem fogom felvállalni. Amikor felmerült az állat probléma összeköltözéskor nagyon sokat veszekedtünk, majdnem három napig nem szóltam hozzá, de végül én engedtem és az állatokat megtartottuk. Azt viszont nem tűröm, ha például az ágyban lófrálnak, se Lilian se Rosie nem jöhet az ágyunk közelébe, ezt már hónapokkal ezelőtt kikötöttem és eddig nem igazán hágták át. Örülök, hogy fel tudunk állítani néhány normális szabályt, mert együtt élni nagyon nehéz. Megsimogatom Liliant, aki aztán gyorsan le is lép, én meg sebesen indulok fölfelé, hogy berobogjak Jon dolgozószobájába. Útközben Rosie is megjelenik, aki csak fetreng a hálószobaajtónk előtt. A háló és az ágyunk tiltott terület, tehát tudja, hogy nem mehet be, még akkor is, ha amúgy nyitva van az ajtó. Legalább egyetlen lény azt teszi, amit akarok. A hálószoba felé veszem az irányt és lazán benyitok, semmi kopogás, semmi bejöhetek, csak benyitok és bemegyek, körül se nézek. Az igazság az, hogy mivel ez az én otthonom is, ezért nem érzem úgy, hogy kopognom kellene. Kérjek engedélyt, hogy belépjek abba a szobába, ami az enyém is? Tudom, hogy, ha nem is hivatalosan, de elviekben ez Jon szobája, de akkor is, nah, majd szól, ha zavarja. Gyorsan megperdülök és nekidőlök az ajtónak. Akkora irodája van, mint amekkora gardróbom nekem. Így ferr. Az ajtónak támaszkodom teljesen, két kezemet leengedem magam mellett, elmosolyodom és kicsit felemelem az államat.
- Hulla fáradt vagyok.

thanks kristen @ atf and caution for the template. <3

Halálfaló Hozzászólások száma : 3

my ego is big,

but you <3 me

Mi a jó abban hogyha itthon dolgozik az ember? Nem tudjátok? Az, hogy senki nem figyel, nem kell üvöltöznöd a mihaszna, béna munkatársaknak, akkor kezdek neki amikor akarok, és akkor fejezem be amikor akarom. Nem idegesítenek fel a bolond alkalmazottak, az a dadogós sárvérű, nem kell helyszínekre mennem, csak azért, hogy egy felejtésátkot küldjek a gusztustalan muglira, vagy épp véletlen megkínozzam. Igen volt már rá példa, hogy annyira kihoztak a sodromból, hogy pillanatok múlva azt vettem észre, hogy egy jól irányzott gyilkos átokkal, eltaláljam a muglit. Csak az a baj, hogy ez után nekem van plusz munkám, mert a velem lévő gyakornokkal ezt el kellett felejtetnem, olyan körülményeket kellett létrehozni, mintha öngyilkosság lett volna, és utána bemenni a minisztériumba, holtra vált arccal, és bejelenteni, hogy a személy meghalt valahogy.. Unalmas és hosszú!
Nagyot sóhajtva lapoztam bele a következő beszámolóba. Hónap végi zárás van, ami azt jelenti, hogy nekem összegeznem kell az amnetizált emberek számát, hány nő hány férfi, hány mugli és hány varázslattal születő. El kell olvasnom az összes jelentést amit az alkalmazottak írtak, melyeknek terjedése három és tíz oldal közé esik, ezeket sorrendbe kell raknom, a nem megfelelő jelentésekre pedig nagy piros ikszet tennem. Aztán írnom kell egy jelentést a tagokról, hogy végzik a munkájukat, kiket léptetnék elő, és kiket rúgnék ki, kinek mennyi a munka ideje, ki mennyi fizetést kap, mennyi a szabadságok száma, és milyen kedvezményeket kapnak, mennyire vagyok elégedett a munkájukkal, és egyébb ilyen finomságok. Ha ezzel kész vagyok, az akták legelejére teszem, összekötöm és eljuttatom a miniszter úrhoz. Csupa unalmas, és hosszú munka. Már a tizennegyedik aktánál tartottam, ami épp tízoldalasnak ígérkezett. Ebben a hónapban igen sok embernek kellett elvenni az emlékezetét, míg két hónappal ezelőtt összesen négy ember vesztette el az emlékeit. Változékony dolgok, ahogy a Nagyúr erősödik, és razziázunk a muglik közt is, úgy ők egyre többször látják meg a mágiát, vagyis érzékelik, hallják. Olyanok, mint a hangyák. Senki nem keresi őket, még is mindig ott vannak..
Hosszú percek múlva végre sikerült a végére jutnom a roppant unalmas irománynak, levágtam a másik kupac tetejére, ekkor viszont Lilian ugrott az ölembe. A kezem automatikusan a cica bundájára csúszott és elgondolkozva simítottam végig újra és újra az állat testén. Elméletileg ide ő nem jöhet be, mert Flav nem igazán csípné, de titkon amikor ő nincs otthon, be szokott jönni, hiszen kiskorától van így szokatva, míg Rosie tudja, hogy nem jöhet be, bár mondjuk Flav úgy tudja, hogy Lil is tudja ez tiltott hely, de én nem igazán sietek kirakni a macska szűrét. Imádom Liliant, mert Diaé volt, és eleve szeretem az állatokat. Már percek óta dögönyöztem és simogattam a tarka állatot, mikor hallottam, hogy lent csapódik az ajtó. Ránéztem a macskára, ő meg ugyan olyan okos szemekkel pislogott rám, én pedig felálltam és gyorsan kiraktam, majd az ajtót gyorsan és halkan behúztam, nehogy visszatévedjen. Egy határozott ugrással a székben teremtem, és mint aki már órák óta megszakítás nélkül a munkáját végzi. Nem sokkal később nyitódott a szoba ajtó, és gondolom nem a macskának nőtt hüvelykujja.. Nem pillantottam fel, csak amikor nem szólalt meg Flav. Halkan kuncogva néztem rá, aztán mikor hozzám szólt csak felhúztam a szemöldököm.
-Tehát merő fáradságból vágod magad ilyen szexi pózba..- Álltam fel, és tettem egy lépést felé. -Persze tök érthető, a fáradt ember nem az ágyba ül, hanem az ajtónak támaszkodva várja az urát..- Kúszott pimasz vigyor az arcomra, aztán éhesen végigpillantottam nőies alakján. Tudom mi hiányzott ma nekem..

♥ thanks from kristen @ atf, sp, and caution.

Halálfaló Hozzászólások száma : 4

szeretettel nyuszi. <3

Őszintén? Alig várom már, hogy rám vesse magát. Nem mintha az utóbbi három évben nem tette volna meg szinte minden nap egyébként. A helyzet az, hogy a kapcsolatunk azzal, hogy olyan sok mindent kiállt csak erősebb lett és sokkal szorosabbá vált a kötelék kettőnk között. Néha úgy gondolom, hogy bármikor képes lenne félrelépni más nővel, de tudom, hogy sosem tenne ilyet, mert szeret engem. Az viszont tény, hogy a férfiak évszázadok óta szeretik a szeretői szerepet megkülönböztetni a feleség szerepétől, ezért tartanak két nőt maguk körül. Ki tudja, hogy például apám nem kefél-e félre, ha éppen olyan sok szabadideje van? Anyám szerint ilyet nem tenne és ezzel már le is van zárva a téma, de én tudom, hogy lazán megtenné. Jon sem különbözik olyan nagyon tőle, mindene megvan. Itt van huszonkét évesen a társadalom tetején. Biztos jövője van a halálfalók között, egy nap a Mágiaügyi Minisztérium vezetője lesz, természetesen csak azután, hogy megnyertük a háborút. Én pedig olyan leszek mint egy eltartott, mert még fogalmam sincs, hogy mit akarok, csak azt tudom, hogy egyedüli nő akarok lenni a halálfalók között és ezért mindent meg is teszek majd, illetve most. Az egyetlen feladat, amit kaptam az-az, hogy figyeljek és támogassam az uramat. Komolyan, ez meg miféle feladat? A tetoválást viselem, szinte már ki is követelhetném, hogy nagyobb feladatot kapjak, de nem teszem, mert beérem ezzel. Voldemort nem akárkiket állít maga mellé, nem akárkiket fogad be. Szinte már megtisztelve kell éreznem magam, hogy én a bizalmasa lehetek. Mi vagyunk a halálfalók között az álompár és ez nem is csoda, mert ha nagy viták is vannak közöttünk, legtöbbször boldognak tűnünk, talán, mert azok is vagyunk. Hihetetlen, mi? Azt hittem, hogy olyan leszek majd, mint apám, csak nőben: iszok, dohányzok, gonosz vagyok, elvben, és pasikkal vagyok éjjel-nappal. Kész csoda, hogy anyu még nem vágta ki. Aztán megjelenik ez az isten és minden megváltozik körülöttem, egy perc alatt elfeledem, hogy ki is vagyok és csak a mi létezik. Nem gondoltam volna, hogy egy nap majd pont a szerelemért hozok áldozatot...
Szélesen és nagyon huncutul mosolyodom el. Ha tudná, hogy milyen régóta várok már erre a pillanatra. Igaz, hogy reggel még az ágyban lenyomtunk egy gyors menetet, de egész nap nem találkoztunk és már majdnem hat óra. Hiányzott nekem, nagyon is. Alig várom már, hogy hozzám érjen. Szinte megőrülök azért, hogy érintsen engem, bárhol, akár csak egy picikét is. Természetesen azért büszkeségem van és soha nem vallanám be, hogy ilyen őrülten akarom, hogy magához szorítson és érezzem, hogy szeret. Tudom, hogy szeret, de érzékeltetnie is kell egy picikét, csak azért, hogy még véletlenül se bizonytalanodhassak el. Amikor kiejti a szavakat a száján és ahogy kiejti őket, abból azonnal leszűrőm, hogy hasonló állapotban van, mint én. Ez nem is csoda, nem véletlenül vagyunk szerelmesek. Az ajkamat rágcsálom, mielőtt bármit is mondanék, aztán meg magabiztosan feltolom magam és teszek egy lépést előre. Már majdnem találkozunk, de még nem. Kezeimet hátrateszem, államat feltolom, várom, hogy mit csinál, én semmit sem, a beszéden kívül.
- Várnám az uramat, de ma nagyon le van lassulva.

thanks kristen @ atf and caution for the template. <3

Halálfaló Hozzászólások száma : 3

my ego is big,

but you <3 me

Már nem is emlékszem mióta boldogítjuk egymást Flaviaval, de tuti, hogy nem most kezdtük. Lassan de biztosan ismertük ki egymás heppjeit, valljuk be két idegbeteg halálfalónak ilyen nem csak egy van, például, hogy én macska mániás vagyok, szerintem Flavia megőrül tőlem néha, hiszen ha én látok egy jószágot az utcán fölkapom és már hoznám is haza, úgy kell ki imádkozni a kezemből a szőrös állatot, hogy biztos van neki gazdája csak vadászi ment, és én fájó szívvel és durcásan térek haza. Valószínűleg ezért van az, hogy összesen csak két macskánk van. Ha rajtam múlna tuti, hogy vagy hat rohangálna már a házban, de Flav ezt nem engedi. Aztán ott van az a dolog, hogy ő nem tud főzni. Na nem mintha elvárnám ezt a dolgot, van bejárónőnk ami nem is értem, hogy minek mert van egy házi manónk is aki ugyan a kúriámban tartja rendben a dolgot, de én mindig ide hívom. Na igen, ezen is veszekedtünk egy ideig, mert én nem csípem a bejárónőt. Messze elkerülöm ha lehet, és nem igazán szólok hozzá, sőt általában bunkón viselkedem vele, amit aztán mindig megkapok az én drága élettársamtól.. Igen együtt élünk, és nem vagyunk házasok. Még.. Igazából ha rajtam múlna akkor lehet, hogy egy hónap múlva már az én nevemet hordaná, de mint olyan sok mindenen ezen is annyit veszekedtünk. Sokat veszekszünk, vagy vitatkozunk általában valami hülyeségeken, olyan dolgokon amiknek semmi értelmük, nincs nagy jelentőségük apróságok és butaságok, de szinte mindig összezördülünk olyan dolgokon amik sosem izgalmasak..
De sajnos ez az átka annak, hogy én is forrófejű és türelmetlen vagyok, ő meg egyszerűen Flavia, szeretné ha mindig igaza lenne, pedig általában nekem van igazam, kár, hogy ő nem látja ezt be..
Közelebb lépve hozzá, a szemem meg akadt egy-két olyan testrészén amik egészen kidomborodtak a ruha takarása alól, nőies idomok amiken azt hiszem minden férfi tekintet megakad nem is egy pillanatra. Persze ilyenkor én akadok ki, nem is kicsit. Ezért sem szeretek együtt mutatkozni Flavval, mert a férfiak rögtön rászegezik éhes tekintetüket, én meg játszhatom az erőszakos embert, aki minden egyes hímneműre gyilkos szemekkel néz, és persze a gonosz, bunkó is én vagyok aki nem engedi, hogy mások a barátnője közelébe kerüljenek. Na igen ez vagyok én, aki rögtön féltékenységi jelenetet rendez ha meglát egy pasit tíz méterközelben a csajához, de az is én vagyok aki az összes lehetséges nővel flörtöl, incselkedik, csak azért, hogy Flav egy kicsit ideges legyen. Mindenki tudja, hogy a békülős szex igazán izgalmas..
Felvontam a szemöldököm a megjegyzésre, és hátráltam egy lépést.
-Szóval le vagyok lassulva?- Kérdeztem összeszorítva a fogaimat.
- Ja igen lefárasztott az a két csaj akik a szekrényben bujkálnak!- Néztem hátrafelé a nagy szekrény felé, amiben iratok voltak, és egy mumus. Senki ne kérdezze, hogy mikor miért került bele, és miért nem szedtük ki még, de ott van. Szóval az a szekrény arra a célra szolgál, hogy amikor elmegyünk itthonról, leviszem az előtérbe, kiengedem a mumust, ha netán betörnének az aurorok ez legyen az első akadály. Tudom, tudom ezt a mumust el kéne tüntetni, de nem merem kinyitni, na majd egyszer Ronnynak szólok..
-Szóval akkor..- Egy határozott lépéssel átszeltem a kettőnk között lévő távolságot, a kezemet rögtön a derekára fontam, és magamhoz húztam. A szemem lesiklott az ajkára, és nem sokkal később már csak arra eszméltem, hogy erőszakosan nyomtam az ajkaimat az övére. A kezem izgatottan simított végig a hátán, és közben pedig kicsit indulatosan és nem elég finoman nyomtam neki az ajtónak. Senki ne higgye azt, hogy én nagyon durva ember vagyok, de azért a finomkodás sem az én utcám.. Őt az ajtó és a saját testem közé szorítottam, a kezeimet a feje kér oldalán támasztottam, és vadul csókoltam, aztán az ajkairól a nyakára tértem, addig míg a füléhez nem jutottam.
-Szóval akkor ki van lelassulva?- Suttogtam a fülébe, és ellöktem magamat tőle, és az ágyig hátráltam, és leültem rá. Kihívó szemmel pásztáztam Flaviát.
-Gyerünk kislány!- Kacsintottam felé, nem olyan rossz dolog hergelni egy kicsit, mert úgy vadabb, én meg úgy jobban szeretem ezt az egészet..

♥ thanks from kristen @ atf, sp, and caution.