Jonathan de Maronne
Halálfaló
Hozzászólások száma : 3
 | | Tárgy: Jonathan de Maronne Szomb. Okt. 20, 2012 10:13 pm | |
| ------------------------------------------------------------ I BEEN ROAMIN' AROUND ,always lookin' down at all i see------------------------------------------------------------  JONATHAN THEODORE DE MARONNE
------------------------------------------------------------
PAINTED FACES FILL ,
the spaces i can't reach
------------------------------------------------------------
TELJES NÉV: Jonathan Theodore de Maronne
BECENEVEK: Jace, Jhon, J
KOR: 22
FAJ: varázsló
CSOPORT: halálfalók
HÁZ: Mardekár volt anno
OLDAL: azt mondják, hogy a rossz oldalon állok, szerintem meg a jón! –rossz-
FOGLALKOZÁS: hivatalosan a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozom, mint Amnezitátor parancsnokság parancsnoka, de ott virít a sötét jegy az alkaromon, de mint legjobb amnezitátor kérdezem, ki látta a kezemen?
PÁLCA: tizenegy és egynegyed hüvelyk, mogyorófa enyhén rugalmas, véla haj maggal.
------------------------------------------------------------
YOU KNOW THAT I ,
could use somebody
------------------------------------------------------------
HAJ: Sötét, körülbelül öt-tíz centiméteres, feketének tűnik, de igazából nagyon-nagyon sötét barna.
SZEM: Ha messziről nézik kéknek, kékeszöldnek tűnik, de közelebbről megnézve kékesszürke, inkább szürke, gyönyörű, igéző íriszeim vannak.
MAGASSÁG: Kereken 180 centiméter vagyok
SÚLY: 85,2 kilogramm
TESTALKAT: Izmos vagyok, szépen ki vannak dolgozva az izmaim, mindegyikre sok időt fordítok, de nem vagyok valami kigyúrt állat, inkább az izomzatom szálkásabb.
STÍLUS: Nem követem a divatot, mert én magam vagyok a divat, nekem mások ne mondják meg, hogy mit vegyek fel. A stílusom egyszerre lezser és kifinomult. Előszeretettel hordok dísztalár helyett a muglik által –és általam- annyira kedvelt zakót, olyan fura nadrággal amit ők farmernek neveznek, inggel és nyakkendővel. A színes dolgokat annyira nem szeretem magamon látni, a sötét dominál rajtam, kék, fekete, esetleg fehér színeket hordok a szürke mellett.
PLAY BY:: Ian Somerhalder
------------------------------------------------------------
AND ALL YOU KNOW ,
and how you speak
------------------------------------------------------------
SZERET:
-Flavia
-a munkám /mindkettő
-sötét varászlatok
-kétségeket kelteni másokban
-hoppanálni
-eper
-macskák
-Ír kviddics csapat
-tájföld
-amnezitálni
-alkohol
-cigaretta
-szex
-„nőzni” átverés alapon, és hogy kicsit Flav-ot idegesítsem
NEM SZERET:
-túl sok jóság
-meglepetések
-kutyák
-sárvérűek illetve muglik
-Dumbledore
-körte
-hal
-ellenállás
-várakozni
-patkányok
-csőcselék
-férfiak Flav körül
CÉLOK: Elérni, hogy én legyek a Mágiaügyi Miniszter, hogy nagy családom legyen, és Voldemort jobb keze, legfőbb bizalmasa és majd örököse legyek
MUMUS: Flaviat látom ahogy épp szíven találja egy zöld átok, a szeme elüvegesedik, és holtan esik össze, na ez az amit nem tudok elképzelni viccesen!
PATRÓNUS: Király kobra- amikor szerelmes lettem, de mindenkinek azt hazudom, hogy a legboldogabb emlékem amikor halálfaló lettem
DEMENTOR: A húgom halálsikolya
TELJES SZEMÉLYISÉG: Egészen kicsi korom óta akaratos személyiség vagyok. Amikor gyerek voltam, hisztiztem, hogy mindent megkapjak, ma már viszont ilyen dolgokat teljesen más módszerekkel érek el. Mindent megkaptam, mindent megadtak amit kértem. Ha reggelire cukrot kértem azt kaptam, ha éjfélig akartam fentmaradni négy évesen megtehettem, ezért van az, hogy mái napig elkényeztetettként vagyok számon tartva, aki elvárja, hogy mások meg tegyenek mindent helyette. Viszont nem vagyok lusta, ha kedvem van én csinálom, és tuti nem én vagyok aki elhalasztja a dolgait. Pontos vagyok, és kegyetlen. Nincs megbocsátás. Volt egy esélyed.. elszúrtad? Így jártál, ezt már nem lehet visszacsinálni! Sokan mondták már, hogy bunkó vagyok, nagyképű, egoista, pimasz, kegyetlen, és velejéig romlott, de még egyetlen ember sem mondta, hogy jó vagyok, kedves és megértő. Sosem mosolygok kedvesnek, vagy ha ez megesik, akkor tuti, hogy a következő pillanatban holtan rogysz össze, vagy épp magamban röhöglek ki. Nem vagyok kedves, csak szókimondó akit nem érdekel, hogy majd megbántalak azzal amit mondok, mert nem érdekel, hogy megsértődsz, vagy sírsz. Meggondolatlan vagyok ilyen téren, nem igazán tudom, hogy hol a határ, sajnos Favianak is mindig olyat mondok amit utána megbánok. Csak vele szemben tanúsítok megbánást, és csak tőle kérek bocsánatot. Vele más vagyok, normálisabb. Vicesebb, komolytalanabb, szerethetőbb. Míg másokkal kevésbé vagyok kedves és humoros, vele sokkal többet, bár imádom húzni az agyát, hogy más nőknek teszem a szépet. Imádom a féltékenységi rohamait, ugyan ekkor tudatom vele, hogyha ő van más pasikkal, akkor az én féltékenységem sokkal nagyobb lesz, tuti, hogy meghal az összes férfi aki hozzá mer érni! Türelmetlen vagyok, nagyon, öt perc várakozás már sok! Hirtelen haragú, és hangulatember. Ha jókedvem van csak szimplán vagyok bunkó, ironikus, ha rossz kedvem, meg még bukóbb vagyok és halálos. Én vagyok az-az ember akiről nem tudod, hogy kedvel-e téged vagy szeret, mert nem mutatom ki az érzelmeim, soha nem fogod tudni, hogy ez most engem megbántott, vagy megnevetetett. Macskamániás vagyok, imádom az állatokat, és ha csak otthon vagyunk, teljese megváltozom. Más ember leszek a szerelmem közelében, akinek ugyan sokat van nézeteltérése a csajával, de még is halálosan szerelmes.
------------------------------------------------------------
COUNTLESS LOVERS ,
under cover of the streets
------------------------------------------------------------
APA: Theophilius de Maronne, 55, aranyvér, visszavonult író, de mái napig sok könyvét veszik
ANYA: Sage de Maronne, 50, aranyvér, háztartásbeli, sosem dolgozott és sosem akart dolgozni
TESTVÉREK: Claudia de Maronne, meghalt, aranyvér, Dia három éve halt meg, tizenhárom évesen. Meghökkentően szép volt, és elkalandozott az abszolúton. Vérfarkasok rabolták el. Órákba telt mire rátaláltam, de csak apró testét láttam, teljesen meggyalázva, és egy utolsó sikolyt ami a nevemet kiáltotta, és ez volt élete utolsó pillanata.
Dorian de Maronne, 20, aranyvér, szintén halálfaló, és az én öcsém akivel gyakran összezördülünk, de én vagyok a jó báty aki mindentől védi.
EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: Flavia Farber, 22, halálfaló. Elég ha azt mondom a szerelmem?
ÁLLAT:
Hector egy hóbagoly. Négy éves és nagyon okos illetve makacs.
Lilian egy keverék macska Diaé volt, és én vigyázok rá, Lilian meg rám, néha mintha Dia zöldes szemeit látnám csillanni a macska szemekben
Rosie szintén keverék macska, őt viszont egy éve találtam az utcán
Ronny, az őrösreg házimanóm
VÉR: aranyvér, nemzedékek óta, a családunk híres aranyvérű család
SZÜLETÉSI HELY: Anglia, London
JELENLEGI TARTÓZKODÁSI HELY: Angliában a belvárosban, de már mennék a saját kúriámba.
TÖRTÉNET: Mintha pislogtam volna, egyszer csak sötét volt, aztán a Zsebpiszok köz, csúszós macska kövein álltam, idegesen kalapáló szívvel. Ahogy kinyitottam a szememet, megláttam az utcákra boruló ködöt, amitől az ember az orráig nem lát, és abban a pillanatban nem hallottam semmit, csak a labirintus szerű utcák baljós csendjét. Az orromba bekúszott a köd szúrós illata, és a köz megmásíthatatlan áporodott halál szaga. A szemem nem igazán akart hozzá szokni a ködhöz, sem ahhoz, hogy az éjszakai telihold egészségesen, sárgán és kereken világított lefelé, egy csöppnyi fényt adva a kihalt éjszakába. Ez nem volt elég, mert a földre szállt felhők eltakarták az utca végét, szinte lehetetlen volt megtalálni ilyenkor másokat, de nekem meg kellett keresnem a húgom aki már két órája eltűnt.
-Miért nem sikít? Ilyen időben?- Oldalra fordítottam a fejem, hogy megvizsgáljam a mellettem álló öcsémet. Összehúzott szemekkel vizslattam a barna íriszeket, amikben ugyan az a rémület csillogott amilyen az enyémben.
-Kussolj! Te menj balra én erre megyek, ha Dia meg van jelezz!- Löktem meg és hátat fordítva neki a homályba vetettem magam. Ideges voltam, nem is kicsit. Elvesztettük a tizenkettő éves húgunkat, mert az a kis naiv elbarangolt, és most a köd olyan hirtelen szállt le, és annyi mindent rejt!
Határozott léptekkel indultam a zsákutcaszerű utcák között. A pálcámat előre szegeztem, de nem suttogtam el a lumost, nem akartam, hogy észrevegyenek. A levegő szaggatottan jutott el a tüdőmig, nehézzé vált a légzés és nem csak az utcák bűzétől, hanem a szívemet szorongató félelemtől. Ha nem találjuk meg Diát, ha..ha valami baja esik, én azt hiszem önként fogom megölni magamat. Az a buta lány! Hogy gondolhatta, hogy elcsatangol ezekben az utcákban? Hiszen olyan tökéletes! És tudja is magáról, annyiszor lett megkorholva amiatt, hogy folyton magát dicsérte, most egyszerűen miért felejtette el? Azt hitte, hogy a szálka egyenes szőke haja, ami egészen a derekáig ér, és zölden csillogó szemei majd nem tűnnek fel, az efféle söpredékeknek? A gondolataimból, halk ruha súrlódás rázott ki, ami valahonnan mellőlem jöhetett. Összerezzentem, be kell vallanom féltem. Nem attól féltem, hogy mit rejt a sötét, vagy, hogy eltévedek, esetleg megtámadnak, nem én ettől sosem félek! Attól rettegtem, hogy nem találom meg a húgomat, hogy… erre még gondolni sem merek!
A pálcámat előre szegezve, fordultam meg, és egy határozott mozdulattal, elmormogtam egy cruciot. A gyilkos átkot nem mertem használni, mi van ha Dorian áll mögöttem? Nem tudom honnan indultunk, ő most hol lehet. Négyszer kanyarodtam balra egyszer meg jobbra, ezek az utcák nappal is alig ismerhetőek ki, nem hogy ilyen sötétben. Ha csak egyedül lettem volna, lehet, hogy gondolkodás nélkül mondom ki a gyilkos átkot, nem féltem volna attól, hogy esetleg a húgom menekül. Kislány még, nem tudna ilyen halkan osonni, a szív vadul zakatolna, és hangosan, hisztérikusan venné a levegőt.
Az átkom célt talált, mert a női hang felordított, én pedig azon nyomban megszakítottam a kínzását, közelebb léptem, egy lumosszal meggyújtottam a pálcámat, és az arcába világítottam.
-Amnezitátor paracsnokság, Jonathan de Maronne! Azt javaslom, ha nem akar bajba kerülni, vonuljon vissza. Az aurorokkal együtt razziázunk!- Halkan mormogtam a koszos, alkohol szagtól bűzlő nőnek, akitől elkapott a hányinger, és akit most legszivesebben a halálba küldtem volna, hogy feltartóztat. Nagy meglepetésemre a nő nem riadt meg, csak nevetni kezdett, kivillantva fekete fogait, és nevetve közelebb hajolt hozzám, a fülemhez. Engem az a rossz borzongás futott végig, de nem húzódtam el.
-Tudom ki vagy te… tudom mi van a karodon!- Összehúztam a szemöldököm, és hagytam, hogy belém kapaszkodjon, eldöntöttem, hogy elmondja én meg küldök rá egy felejtés átkot, és hazaküldöm, aztán bosszankodva egyre gyorsabb léptekkel keresem majd meg Claudiát.
-Itt vannak! Fertőznek és vérengzenek! Egy szőke kislányt láttam velük!- Suttogta remegő hangon a fülembe, nekem pedig beugrott kikről beszél. Az elrablókról, a farkasokról!
Idegesen pillantottam fel a teliholdra, és a nőt elengedve, szó nélkül kezdtem rohanni, de magam sem tudtam, hogy merre. Tisztában voltam vele, hogy zajt keltek, hogy mindenki meghalhatott, de nem volt vesztegetni való időm. Ahogy rohantam, és be-bekanyarodtam a labirintus szerű utcák valamelyikében, úgy éreztem magam mint aki tűt keres a szénakazalban. Éles sikítás hatolt át a levegőn, egy pillanatra megmerevedtem és halálra vált arccal pillantottam a sikoly irányába. Úgy éreztem, mintha a szívem ki akarna szakadni a mellkasomból, szaporábban vettem a levegőt, és ahogy elhalt az éles, kislányos sikoly, a lábam magától életre kelt, és olyan gyorsan vitt a hang irányába, hogy amikor kanyarhoz értem, belefutottam a falakba. Nem érdekelt, ahogy az sem, hogy a kezembe éles fájdalom hasít, mintha ezer tűt szúrnának a bal alkaromba. Ő hív. Elvárja, hogy menjünk, de tudom, hogy a mai éjszakán nem én vagyok az egyetlen aki nem felel a Nagyúr hívására, és itt nem éppen az öcsémre gondolok. Azok a gusztustalan fertőzöttek, is mind az ő szolgálói, vagy ha nem is mind, vannak akik közénk tartoznak. Ha rajtam múlik nem sokáig! Újra felhangzott a sikoly, és abban a pillanatban én befordultam abba az utcába, olyan hirtelen kellett megtorpannom, majdnem beleütköztem a vérfarkasba. Rémülten pislantottam az állatra, aki olyan mélyre mélyesztette, a fogait a szőke hajú lány, a húgom torkában, hogy mikor ő felsikított, a torkából vér fröccsent föl, a szemembe nézett, és ahogy a sikolya abba maradt, a szemében kihunyt a fény, elüvegesedett, mintha egy vérbe ázott porcelánbaba lenne..
Nagyokat lélegezve ültem fel az ágyba. Még most is gyötörnek a rémálmok, amik miatt mindig újra, és újra átélem azt a szörnyű éjszakát. Fáztam, izzadt voltam, fogadni mernék, hogy motyogtam álmomban, ha a víz is levert, nem tudom Flavia, hogy tudott így aludni, de mikor rápillantottam, a szeme lehunyva volt és a lélegzete egyenletesen hallatszott. Ekkor Lilian ugrott föl az ágyra, és lassú, kecses léptekkel közeledett a takarón. Belepillantottam sárgás szemeibe, de egy egész pillanatig zöldnek látszott. Idegesen megráztam a fejemet, már nem csak rémálmaim vannak, hanem képzelődök is. Hátradőltem, és hagytam, hogy Lilian a mellkasomra telepedjen, hogy szőrös fejét a szívemhez hajtsa. A kezem automatikusan simított végig az állat szőrén, aki erre dorombolni kezdett. Nagyot sóhajtva hunytam le a szememet, remélve, hogy elalszom, és nem fog gyötörni a rémálom.
------------------------------------------------------------
I HOPE IT'S GONNA MAKE ,
you notice someone like me,
------------------------------------------------------------
USER NEVE: vircsóó
TAPASZTALAT: 3
MULTIKARAKTEREK: James Potter
KARAKTER: eredeti
JELSZÓ: „Ron, te egy teáskanál érzelmi szintjén állsz!”
------------------------------------------------------------
OFF IN THE NIGHT ,
while you live it up
------------------------------------------------------------
THIS TEMPLATE WAS MADE BY CATE AKA GIRL TALKK
OF CAUTION BBY!. IF USING, LEAVE THIS CREDIT IN. CHANGES TO
COLOURS ARE PERMITTED, BUT DO NOT CHANGE LYRICS ("USE SOMEBODY"
KINGS OF LEON). ENJOY! | |
|
Flavia már biztos vár ^^